Szerintem...

Ez most az a bejegyzések egyike lesz ahol egyáltalán nem kertelek, kimondom amit gondolok. Nem tudom, hogy hogy fogjátok ezt befogadni. Sajnos valóban megnőtt a Korea fanok száma... Ezzel a lebeszélők és hasonlók száma is. Nos én most arról szerettem volna beszélni, hogy ez miért zavar engem. Sokan csak az elvakult fanokat képesek észre venni, így egy kalap alá vesznek mindenkit. Tegnap este talán sokat láttam, mint kellett volna és belefutottam egy olyan szöveg részbe is, hogy: "Bloggerek akik Korea csak a szép és jó oldalát képesek bemutatni ezzel a fanokat még inkább arra buzdítják, hogy Korea az álomország és stb." Eddig a pontig nem szerettem volna ilyen bejegyzést írni, de a hozzám hasonló embereket szeretném ezzel "megvédeni". Talán most a kelleténél is jobban ki mondom amit gondolok amivel persze nem kell egyet érteni és előre bocsánatot kérek. Szóval most az alapja a bejegyzésnek az az, hogy vannak emberek (még akkor is ha azok tapasztaltak Korea terén és tudják miről beszélnek) lebeszélően kezelnek. És most megint érvelősre veszem a bejegyzés felállását...

"Ki fogok költözni és...."

Azok az emberek akik ilyen álmokat dédelgetnek... Árulják már el nekem, hogy hogy gondolják ezt? (Persze ezt csak azért mondom, mert sokan komolyan is gondolják.) Nem azt mondom, hogy az álmodozás börtön büntetést igénylő bűn, mert én is szoktam..naaagyon sokat és lehetetleneket.... De sok ember nem találja meg a valóság és a fikció közötti különbséget. Sokan elhiszik, hogy az álmuk, -hogy Koreában majd problémamentesen tud élni az álompárjával- valóra válik. Persze legyen olyan szerencsés valaki, hogy ez mind megtörténik vele és minden áldásom erre, de ennek 1 a millióhoz esélye van. Sajnos nem lesz senki annyira szerencsés, hogy egy semmilyen végzettséggel rendelkező (főleg) magyar ember kint élhessen Koreában. Nőként ez meg főleg nehezebb, mert ott a férfiaknak még mindig jóval több tisztelet és szerep jut. És még valami amit hozzá tegyek, hogy diplomával sem ugrik az ölünkbe a jó megélhetőséget kecsegtető munka. Mennyi számos Kpoper/Korea fan van a világon, aki ugyan ezeket az álmokat űzi? Rengeteg. Nagy akaraterő, kitartás, ismeretség és befolyás kell ahhoz, hogy sikerüljön elérni azt amit akarunk. Nem adhatjuk fel az egész életünket erre. Őszintén szólva nagyon sok magyart érdekel Korea...Egy kérdés. Ebből hányan fogunk később is Koreával foglalkozni? Most úgy gondolja mindenki, hogy Ő biztos. Én is. Én is így érzek jelenleg már nagyon rég óta. De tudom, hogy nem adhatom fel erre az életemet és ha az élet úgy hozza szükségem lesz az életben egy 'B' tervre is. Most mindenki úgy érzi végre valami ami célt adott az életének. Ez dettó nálam ugyan az. Eddig fogalmam sem volt mit szeretnék dolgozni... Most már tudom, hogy ha Koreánál maradok akkor diplomata szeretnék lenni.. Ugyanis Koreában nagyon másra nem lesz lehetőségem. /Ahogy senkinek másnak sem, mert Koreában nem fogják osztogatni a külföldieknek még az egyszerű hétköznapi munkákat se. Erős túlzással, de még utcai takarító sem lehetsz kb. mert nem vagy koreai./ (És igen ne kérdőjelezze meg senki ezt a diplomata dolog körülbelül 11-12 éves koromban mozgatott meg először a rokonaim révén, tudom mit beszélek.) És szerencsére nagyon nyitott vagyok számos 'B' tervem van még ami érdekelne ezen kívül is szóval most skatulyázzon be engem valaki a megvadult fan kategóriába. (És sok ember ismeri azt az oldalamat is amikor rám jön az 5 perces fangörcs és elfeledkezem arról, hogy mi a valóság.) Tapasztalat nélkül is tudom, hogy mi az amire számíthatok körülbelül. (És igen most én is elég lebeszélően hangoztam.) De nem ez volt az amiről én írni szerettem volna. Túl sokat hangoztatják ezt a "Neked nem lesz jó kinn, mert teljesen más, mint a megszokott és nem éri meg" szöveget. Ez zavar pontosan. Attól még hogy valaki nem sikeres és nem találta meg a boldogságot Koreában az nem biztos, hogy senki sem fogja. Az élményeket le lehet írni, de a saját tapasztalataink miatt lebeszélni valakit... Ha majd én a saját tapasztalatomból azt mondom, hogy rossz és nincs ehhez kedvem akkor majd nem keresem Koreát... De addig amíg nem láttam semmit addig engem ne akarjon senki lebeszélni. Tudom, hogy az ott élés nem piskóta. Magyarországon sem az. Mondjuk attól függ, hogy ki milyen céllal van kint. Az sem mindegy ha otthonülőként vagy dolgozó emberként tekintünk az ottani világra. Mert igenis lehetséges az, hogy kint valaki valamilyen munkával kapcsolatban kikerüljön.;) És hogy ezek az emberek szerint miért nem lesz jó? Hát hozok egy pár dolgot, mert említettem, hogy túl sokat láttam.;)

Sokan írnak már saját tapasztalatból Koreáról. (Elhihetitek, hogy mennyivel jobban szeretnék én is úgy írni.) Azt vettem észre, hogy amennyivel több az elvakult fan annyival többen vannak azok is akik anélkül, hogy észre vennék, de rengeteg negatív, lehangoló és lebeszélő dolgokat írnak. Talán bennük van az is, hogy észhez térítsék a fanokat, de ez számomra (az én szemszögemből) néha annyira túlzás, hogy a leghétköznapibb, legáltalánosabb dolgokból is olyan képen kanyarítanak Koreáról amit nem kéne. A kevesebb fan előtt még élvezetes volt olvasni azokat a bejegyzéseket amik tényeket közöltek az ottani hétköznapi életről, és igen még akkor is élvezetes volt amikor negatívat közöltek. De ezek a bejegyzések valóban kezdtek eldurvulni. És most hozom a példákat.:

"Áthidalhatatlan kulturális különbség.."

A legrosszabb dolog szerintem amikor a kulturális különbségek miatt valaki meg van győződve arról, hogy áthidalhatatlan és meg se próbáljuk egymást megérteni a másik féllel, mert a koreai nem közeledik a koreai bunkó lesz, a koreai teljesen más, mint mi, a koreai bonyolult, a koreai így a koreai úgy... A blog miatt nagyon sok mindent tudok róluk.(Félreértés ne essék nem állítom, hogy mindent mert sajnos szeretnék, de még nem tartok ott.) Igen, amikor ezeket olvastam már nagyon sok dologról magamtól is tudtam és épp ezért tudom, hogy nagyon sok dolog fel van fújva. Azt hangoztatni, hogy valami nem olyan, mint a megszokott szerintem a legnagyobb butaság. Miért kell mindennek olyannak lenni, mint a megszokottnak? Épp azért szeretem mert teljesen más. Aki a rossz élmények miatt felad mindent az nem tudom, hogy mit gondol. Nagyon sok koreaival beszélgettem és tényleg volt köztük 1-2 fura alak akire inkább azt mondtam, hogy jól van felejtős, mert egyszerűen nem passzolunk annyiban sem hogy beszélgetni tudjuk. De Magyarországon mindenkivel jól kijövünk?...Nem...sőőőt... Akkor ennek miért kéne Koreában is így lennie? A fiatal koreaiak tényleg sokkal nyitottabbak és már ők is ismerik nagyjából a nyugatiakat, alkalmazkodóbbak, de azt is elhiszem, hogy egy komolyabb személyes ismertség meglepetéseket okozna. De most miért utáljak meg egy egész országot azért mert a 40millió emberből akadnak olyanok akikkel nem fogunk közös nevezőre jutni. Azt nem hiszem el, hogy nincs egyetlen ember sem aki megfelelne a baráti körünkbe.... Én személy szerint alkalmazkodó vagyok, szerencsére minden helyzethez megfelelően tudok hozzáállni. (Gondolom én.) Az én esetemben a kulturális különbségekkel nem is lenne túl nagy gond, vagyis úgy vélem meg tudnám szokni. Az egy másik dolog, ha az aki ennyire negatívan ír erről már más személyiség. Elhiszem, hogy az aki nem képes tovább lépni a megszokottól annak borzasztó nehéz lesz az, hogy kipróbálja használni egy másik nép kultúráját, de attól még hogy ez valakinek nehézséges nem kell úgy beállítani, hogy mindenkinek.;) Valóban vannak olyan koreai tulajdonságok amik számunkra másak - vagy hát egyén kérdése, hogy ki milyennek látja- de nem kell őket beskatulyázni, mert mi sem szeretjük ha valamilyen tulajdonságunk miatt nem képesek meglátni az igazi énünket is. Ez olyan mintha valaki engem csak lustának és trehánynak látna és nem venné észre a többi tulajdonságomat. Minden ember más és a koreaiak sem lesznek mind ugyan olyanok. (Ja és még egy dolog ami borzasztóan zavar. "A koreaiakat miért Istenítik, miért másak?" Személy szerint nem Istenítem őket, csak az utóbbi időben közelinek érzem őket magamhoz.(Talán azért , mert velük foglalkozom állandóan.) Az egy másik kérdés, hogy a többi ember hogy van ezzel. Sajnálom, ha valakinek a rokonszenvem szúrja a szemét. Bár elismerem sok ember túlzásba esik, de nagyon...)

"Az átlag koreai fiúk rondák..."

EXO Kai pre-debut

Ezt nem értem... Miért azzal akarnak lebeszélni minket az országról, hogy az átlag koreai fiú ronda. o.o Minden országban vannak ronda és helyes fiúk. De akik ilyen bejegyzést csinálnak azok szerint a koreaiak plasztika nélkül már egyáltalán nem lehetnek szépek. Olyan fiúkkal beszélgettem már, hogy leköröztek pár idolt azt fix. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs csúnya, mert bizony van és nem 1-2-ről beszélek. És azt se higgye el mindenki, hogy ott mindenki tökéletes arcbőrű. (Mert sajnos nagyon sok ember jött már úgy oda hozzám, hogy a koreaiak hogy csinálják, hogy szép a bőrük. Elárulom, smink.) Ugyan úgy van pattanásos, heges, foltos arcú ember is. De igen a bőrükre jobban odafigyelnek, mint mi. Probléma? Nem. Ne akarja nekem senki azt beetetni, hogy minden egyes ember plasztikáztat. (Ezek szerint nincs olyan, hogy természetes szépség.) Az egy dolog, hogy a plasztika annyira felkapott, hogy a legtöbb ember élni nem tud nélküle, de ez nem ad nekem okot arra, hogy megutáljam őket. Hány országban plasztikáztatnak még? Kb. az összesben... Amúgy a kettős szemhéj műtét nem jobb, mint a kacsaszáj? Ha már itt tartunk... Ja, és amit még szeretek.:

"A Kpop idolok és a dráma szereplők mind plasztikázottak és nem valós képet mutatnak magukról."

Oké, tisztában vagyok azzal, hogy vannak akik plasztikáznak... És? Most haragudjak meg rájuk? De ez megint egy buta általánosítás. Vannak olyan emberek is akik plasztika nélkül is szépek. Egyébként nagyon sok az olyan idol akik úgy idolok hogy nincsenek megplasztikázva, de mégsem helyesek/szépek.(Bár ez egyéni vélemény.) Na meg az ellenkezője. Az idolok többsége pre-debüt korában is helyes és szép volt. És igen valószínű hogy már 10 éves korában is meg volt plasztikázva..igen biztos...NEM....És utána még azzal is jönnek, hogy a média ennyire kemény a média ezt diktálja a média azt diktálja és az idolok nem szólhatnak bele stb stb stb. Személy szerint tudom. És amit felettébb utálok, ha valaki a szerelmeimnek hívja őket. "Nem szeretném megbántani a szerelmeidet", "Tudom milyen érzés szerelmesnek lenni a kedvencedbe, mert.." és hasonlók. Attól még, hogy valakit nagyon szeretek nem leszek belé szerelmes.(Bár sokak tényleg azzá válnak ami számomra fura...) Azt nem mondom, hogy nem tudnám magamat velük elképzelni, de itt is meg kell találni a valóság és fiktív világ közötti határt. Meg utána azzal jönnek, hogy nem olyan emberek valójában mint a kamera előtt. Na nekem ezzel aztán újat mondtatok. Erről már írtam.."Mi nem Kim Himchant szeretjük, hanem B.A.P Himchant <Valóban melegek?...>" merőben nagyobb különbség. Igaz, fogalmam sincs milyen embert szeretek valójában...De őszintén akik Justin Bieberért vannak oda vagy Miley Cyrusért azok másabbak, mint mi? Nagyon nem... (És lehet, hogy náluk nincs megkorlátolva a viselkedés, de nézzük csak meg hogy az amerikai sztárok milyen példát mutatnak és milyet a koreaiak? Ezzel nem azt mondom hogy ők az "Istenek", de sokkal ésszerűbb csak a jó oldalukat mutatni, mert a sok fangirlre nagy hatással vannak. Az ilyen emberek miatt kell példát mutatniuk... Még akkor is ha alapvetően nem példamutató emberről beszélünk, na igen ekkor kell eljátszani. Akkor ez a megjátszás mindenféleképpen rossz?) Tény itt a média el van túlozva, de ezzel nekem senki ne érveljen azzal a céllal, hogy Korea mennyire borzalmas. És ne általánosítsák minden emberre azt, hogy csak az idolok miatt szeretik Koreát. Tény, hogy szerepet játszanak benne, de aki valóban szereti az országot az nem ragad le az idoloknál. (És igen tapasztalat nélkül mondom, hogy szeretem. Ha más mondhatja, hogy Amerikát szereti akkor én mondhatom, hogy Koreát. És az a vicces hogy személy szerint én sokkal többet tudok a kedvenc országomról, mint az, aki azt mondja, hogy Amerikáért rajong.) És még egy megjegyzés.... Valahogy ha el akarnak tántorítani Koreától az idolokat és a médiát semmi féle képpen nem hagyhatják ki. Pedig nem értem mert ez a tényező a legkevésbé befolyásoló dolog így számunkra az életünkben. Egy plasztikázott, agyonhajszolt idoltól nem fogok se előrébb jutni Koreában és hátráltatni sem fog. Nem értem miért baj valakinek, ha szeretjük ezeket. És nem tudom, hogy miért szúrja valaki szemét az ha vannak olyan rajongók akik egyáltalán nem látnak be a dolgok mögé. Egy idő után magától is rájön, hogy nem fog sikerülni... Az ilyeneket nem kell tovább hergelni. Aki jelenleg elvakult azt nem fogják az ilyenek meghatni és nem pártol el az álmától.

Amúgy félreértés ne essék az a kifejezés, hogy az ázsiaiak a zsánereim nem azt jelenti, hogy akkor most befásultam és nem nyitok más emberek felé. (Mert ilyen szövegrésszel is találkoztam.) Ugyan úgy érdekel még a világon élő fiúk, ezek között a magyar fiúk is. A húgomnak is erről beszéltem, hogy ne várja görcsösen az ázsiai herceget, mert akkor magányos lesz. És ezt szeretném mondani az olvasóknak is akik úgy érzik, hogy nem tudnak nyitni a nyugati fiúk felé. Első időkben én is úgy éreztem, hogy én soha senkivel, csak ázsiaival. Milyen buta voltam. Ha úgy hozza az élet lesz ázsiai barátom, de nem kell fűt fát elutasítani csak azért mert nem ázsiai. Egy idő után csak azt veszitek majd észre, hogy magányosak vagytok és egésznap a monitort bújjátok az álompasit nézve. Az idolok tényleg magasra tették a mércét, ez tény. De ha másra nem, akkor rám hallgatva nyissatok a többi ember felé is és ehhez nem kell megváltoztatni az ideális férfi típust. Ezt csak azért írtam, mert tudom hogy az olvasók közül is soknak problémát okoz ez a dolog.

Ja igen és ami még hozzá jön a rondához az az, hogy alacsonyak. Nem tudom, hogy az aki írta mennyire magas, de én 165 cm vagyok nem okoz problémát. De szerintem egy baráti és egy romantikus kapcsolat nem azért fog nem működni mert a lány magasabb. Valóban zavaró, de ez nem csak őket zavarja hanem a világban az összes embert.(És nem csak 171-172 cm-es pasik léteznek... Ja de ilyenkor jönnek, hogy magasított cipőt hordanak...Valószínű mindenki, mindig.) Szóval az az érvelés, hogy a koreaiak milyenek külsőre nálam nem jön be. Lehetnek rondák is felőlem. De plusz pont, hogy nem így van.;) De ez is egyén kérdés, hogy ki hogyan látja őket ezt pedig nem lehet úgy mondani, hogy akkor most ha az író szerint rondák akkor mindenki szerint is.

Munkatempó. Valóban olyan ember ne menjen oda aki nem bírja a hajszolást. Én személy szerint kitartó vagyok és ahhoz, hogy keményen dolgozzak az kell, hogy valaki a fejem felett álljon és megmondja mit csináljak. És nem mondom...Lehet megunom a munkatempójukat, mert nem leszek hozzászokva...Lehet, hogy nem... Nekem azt hogy én bírni fogom vagy sem azt ne mondja meg senki. Nem vagyunk egyformák. Ha valakinek nem megy az nem azt jelenti, hogy senkinek sem.

"A koreaiak nem egyenes emberek és mindenki nyalizik mindenkinek..."

Ha én azt mondom nem kérek többet akkor arra gondolok, hogy nem kell több. Ha a koreai mondja ugyan ezt akkor valószínű szeretne még. Ezt a fajta 'nem egyenes' beszélést ne állítsa be nekem senki úgy, hogy megszokhatatlan és megtanulhatatlan. Miattam (aki nincs ehhez hozzá szokva) ne változzanak meg a koreaiak, csak azért mert nekem nem ez a megszokott. Ha én kimegyek, akkor ne úgy menjek ki hogy minden ugyan olyan, mint itthon mert akkor nagyot koppanok. Tudom, hogy más emberek. Máshogy nevelkedtek. Ha valakinek nem jön be a viselkedésük pech.... De ezt is úgy általánosítani, hogy senkinek sem fog kb. bejönni. És tudatában vagyok a koreai rangoknak. Ezt most ne keljen részletezni. Szóval az oké, hogy a tiszteleti ranglétra alján vagyok és úgy bánnak velem ahogyan akarnak. De miért lenne minden koreai ennyire aljas? Aki itt felsőbb rangú az automatikusan többre véli magát. Az ugyan úgy van ott is azzal a különbséggel, hogy aki fiatalabb nálunk és felsőbbrangú az is irányíthat minket. Aki nem bírja azt ha túlságosan irányítják és nem lesz annyira szabad ember, mint ahogyan azt megszokta akkor nem Korea a legmegfelelőbb választás. Tény.

"Veszélyes a közlekedés..."

Igen? Akkor jobban vigyázok... Már nem azért de egy MAGYAR autó úgy gondolta, hogy átmehet a gyalogosok zöldjén a zebrán és 3 évesen majdnem elütött. És még mennyi itteni autós megy át a piroson. Azt általánosítani róluk, hogy veszélyesen közlekednek. És ha igen? Akkor jobban odafigyelek, ez ne gátoljon meg engem semmiben.

"Drága a közlekedés a gyaloglásból itt hamar sport válna..."

Koreában annyit fizetünk amennyit utazunk, mert itt nincsenek jegyek. És most komolyan azon akadjak fent, hogyha sokat utazok akkor többet fizetek? Itt Magyarországon is sír a szánk. Pont azért mert bármennyit megyünk ugyan annyit fizetünk. Ja és amit szeretek "El fogsz tévedni, mert nem egyszerű még a metró sem." Ki az elvetemült aki egyedül szeretne Korea utcáin utazgatni? Magyarországon is nehézkesen utazom, ezért biztos nem fogok ott totál ismeretlen közegekben egyedül utazgatni. Szerintem az utazás ára miatt nem kéne fenn akadni. Akit zavar, hogy fizetnie kell ha utazik akkor válasszon olyan országot ahol nem kell. Ja, olyan nincs. És azért mert egy ismeretlen országban sokáig fog tartani amíg kiismerem magamat és azért ne éljek ott...Gyenge érv.;)

"Megutálod a rizst és remek fogyókúrában lesz részed, mert nem fog ízleni kb. semmi..."

Tény hogy nem a mi ízvilágunk az ők ételeik. De nekem miért mondja meg előre valaki, hogy nem fognak ízleni az ételek? Ha annak az írónak nem ízlik az egy dolog, de nem vagyunk egyformák. Jött azzal hogy milyen csípősek az ételek. Én személy szerint oda vagyok a csípős ételekért. A Magyarországon lévő ételek közül sem eszek meg mindent. Ott sem fogok. Sőt elárulom, hogy a koreaiak sem eszik meg az összes ételüket. "A selyemhernyóbáb közkedvelt étele a koreaiaknak."<A képen is az látható> Elárulom, hogy egy csomó beszélgető társam mondta, hogy szerinte borzalmas íze van. Az ételről még annyit érdemes tudni, hogy leginkább lányok fogyasztják. És mi van akkor ha éjjel-nappal rizs van? Azt hiszem oké, tisztában vagyok vele, hogy nem kaphatok minden nap húslevest, pörköltet és hasonlót. Nem is azért megyek egy másik országba, hogy hazai ízekre vadásszak. Valószínű ha haza jövök, nem fogok riszt kérni. És fenn akadni az ételek árán is... Az egyik leglehúzósabb országban élünk, szerintem tudjuk milyen.(És itt se essen félre értés én imádok itt élni, nem azért beszélek így rólunk.) És eddig abban az egyetlen írásban olvastam, hogy drága minden. Ez anyagi helyzettől is függ, hogy mi drága és mi nem. Nem kell az emebereket ezzel miatt riogatni. És hogy nem lehet a magyar ételeket sem magyarosra megcsinálni... Azt hiszem akkor ott lesz vége az életemnek. De tényleg. Aki nem bír elszakadni a hazai ízektől az ne menjen sehova... Minden országgal így van... Spanyolországban sem fogsz magyar ízeket találni..

"A koreaiak nem jó kapcsolattartók..."

Nem tudom, hogy az író miért gondolja így, de én ragaszkodóknak állapítottam meg őket. Biztos van akivel nem lehet kapcsolatot tartani, mert nekem sem megy az összessel. És abban is biztos vagyok, hogy a személyes kapcsolattartás is más. Majd mindenki saját magától eldönti milyennek tartja őket. Van aki sokkal kompatibilisebb velük és van olyan aki szinte semennyire bármennyire is próbálja. Én úgy érzem megtalálom velük a közös hangot. Tudom miről beszélhetek és tudom miről nem. Meg kell tanulni kezelni őket. Sok emberrel beszéltem már és tudom, hogy egy-egy dologra mik a reakciójuk. És azt kell mondjam sokra ugyan olyan reakciójuk van amiből látszik, hogy a 'koreai az koreai'.

És egy megjegyzés tőlem is...

Ne azért barátkozzatok a koreaiakkal, mert felcsillanhat az a remény, hogy a segítségükkel juthattok ki Koreába. Tudom, hogy az Interpals használata merőben miattam indult be a köreitekben. De sajnos sokszor tapasztalom azt, hogy nem megfelelő célból használjátok. Talán ezért magamat okolhatnám. Kapzsiság azért koreaiakkal barátkozni, hogy később kint tudjatok élni. Ők sem vakok észre veszik, ha valaki csak azért barátkozik velük mert koreai. Eltudjátok képzelni mennyire sok ország keresi őket csak azért mert koreaiak? Rettentő idegesítő lehet. A külföldiekben nem biztos, hogy 100%-ban tudnak bízni, mert előfordulhat az is, hogy csak kihasználják őket. Nagyon jó ha van beszélgetőtársad... Gratulálok. (Sajnos valaki lehangolóan gondolja utána, hogy már mindent tud..) De biztos jó célra használod őket? Amikor azt mondom, hogy mennyi mindent tudok meg tőlük azt nem úgy tudom meg hogy görcsösen kikérdezem őket mindenről. Szerencsére látják rajtam, hogy szeretnék tőlük tanulni így ha rá is kérdezek valamire akkor segítenek.(Szerencsére annyira szeretik az országukat, hogy maguktól is tanítanak dolgokat.) De egy idő után beleunhatnak abba, ha csak azért jók nekünk mert koreaiak. Nem akarok senkinek a barátkozási módszereibe beleszólni, de okosan használjátok, mert rossz képet is festhettek magatokról... Most mindenki döntse el, hogy ezt hogy értelmezi.:)

"A koreaiaknak az szép ami vékony, fehér és hibátlan..."

Valóban most nagy divat az hogy mindenki nádszál vékony, fehér bőrű, plasztikázott, csinos és hasonlók. Ez sajnos valóban így van! A koreaiak nem is fognak keresni titeket külföldiként, ha nem illetek bele a szépségideálba. De itt is vannak kivételek, mert nem mindenki fog elítélni azért, mert nem vagy 40 kiló és nem hibátlan az arcbőröd. Csak sajnos szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a legtökéletesebb emberek a legsikeresebbek. De ezzel nem lehet azt mondani, hogy nem lehet ott boldog életet élni, ha valaki nem szép. Ennyire felfújni ezt a dolgot... Azért senkinek sem kell lemondani a céljairól, mert ducibb.

És lányok figyelem!
Senki ne viselkedjen ázsiaiként. A legtöbbünknek egyáltalán nem áll jól. Ha nem annak születtünk akkor nem lehetünk olyanok és kész. Sminkkel, ruhákkal és a viselkedéssel nem érhetjük el azt, hogy olyanok legyünk, mint ők. Hiába, nem lehetünk. Más a test és az arc felépítésünk. Sokunk egyenesen nevetségesnek tűnik aegyozás közben. Félreértés ne essék, én is. Ne legyünk utánzatok, mutassuk meg, hogy mi magyarok vagyunk. Én ezért ezt nem is erőltetem.:) Persze jó mert sok ember van akinek kimondottan jól áll és nagyon cukik vele.

És viselkedés.... Butaság azt mondani, hogy azért szeretjük a koreaiakat, mert tisztelettudóak. Ez ott sem mondható el mindenkiről. Az egy dolog, hogy ott másak a tisztelet kimutatására való helyzetek, de ilyen szépeket nem általánosíthatunk róluk. És még valami...Az az ember aki nem képes az alázatra, eleve baj van a magatartásával, tiszteletlen az idősebbekkel és társaival szemben az nézzen mélyen magába és gondolja át mennyi esélye lenne Koreában, egy olyan országban ahol a tiszteleti rangsor az egyik legfontosabb dolog.

Annyi mindenről el lehetne mondanom a véleményemet, de ezeket tartottam a legfontosabbnak.(Így is érzem, hogy egy csomó dologról nem beszéltem.) A fő dolog amiért úgy gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést az az amit az első mondatokban írtam. "Bloggerek akik Korea csak a szép és jó oldalát képesek bemutatni ezzel a fanokat még inkább arra buzdítják, hogy Korea az álomország és stb." Nem hiszem, hogy Koreát cukormáznak állítanám be. Sajnos ez az írás a bloggerekről akkor készült amikor már javában létezett a blog szóval ezt magamra is vehetem. Én kérek elnézést, hogy nem kezelem lekezelően Korea hibáit. De nem azért kutatok, hogy utána megkapjam azt (még akkor is ha nem rólam van szó), hogy hazugságokat mondok. Nagyon sok blogger van. Aki Koreáról ír az valamilyen szinten érdeklődik is iránta így kb. esélytelen, hogy a rossz dolgokról is halál negatívan írjanak. Sajnos olyanok is írnak akik habár tapasztaltak, de semmi fajta kötődést nem mutatnak az ország felé, magán okokból élnek kint. Azok valóban mást fognak gondolni. Koreáról lehet tényeket írni, mert van belőle bőven. De rábeszélni valakit, de leginkább lebeszélni nem lehet senkit egy országról! Semelyik országról sem. Nem lehet azt mondani valakinek, hogy voltam Finnországban nagyon rossz, mert hideg van. XY lehet, hogy éppen a hideg miatt élne szívesen ott. Attól még, hogy valakinek tetszik, nem biztos hogy a másiknak is fog és ez fordítva. Én személy szerint magamtól szeretnék rájönni, hogy milyennek gondolom. Ha ezt választom tudom, hogy nehéz utat választottam. De ez másnak miért fáj? Aki hasonló gondolkodású mint én az érti, hogy miről szerettem volna beszélni. Nem az van, hogy elmegy a fülem mellett minden rossz, mert tisztában vagyok a rossz dolgokkal is. Annyira önfejű nem vagyok, mert meghallgatom a tanácsokat. Az egy másik kérdés, hogy mit fogok megfogadni és, hogy mit gondolok magamnak a legmegfelelőbbnek. És igen, ahogyan már írtam a bejegyzés elején lehet hogy nem leszek itt 2 év múlva..De mi van ha igen? Ezt senki sem tudja megmondani előre. Sajnálom, ha a bejegyzést valakit is megsértett, nem szerettem volna személyre szabni, csak általánosítottam. A negatív/veszekedős kommenteket elolvasom, de úgy vélem nem leszek hajlandó az ilyenekkel többet foglalkozni, mert nem kenyerem a veszekedés. (És nem adom ki az adott oldal linkjét sem, lehet hogy lesz aki felismeri, de én ezzel nem az oldalt szerettem volna támadni hanem csak azt akartam mondani, hogy az elvakult fanok miatt nem kell 2× rosszabbnak beállítani. Sajnálom, ha ezzel is megbántottam valakit.) Úgy gondoltam erről le kell írnom a véleményemet. Lesz amivel egyet értetek, lesz amivel nem. De ez mindig így van. De a lényeg. Amíg a szüleim hisznek bennem és olyan emberek akik pontosan tudják, hogy mire vállalkozom addig ne akarjon engem senki semmilyen posztokkal lebeszélni. És szerintem valahogy ti is így vagytok vele.:)

JOIN CONVERSATION

37 Hozzászólás:

Vienetta2013. augusztus 14. 7:15
Totál megérte végigolvasni, ugyanis igazad van és teljesen egyetértek veled. Én is többször eljátszottam már a gondolattal, hogy kint élek Koreában a koreai párommal, a félvér gyerekekkel, stb... ezzel nincs is baj, hisz álmodozni szabad. De mint ahogy te is mondtad, nem szabad összekeverni a valós- és a fiktív világot.
A bejegyzés második felével is teljes mértékben egyetértek, bárkinek mesélek Korea felé irányuló érdeklődésemről az emberek 90%-a leszólja, mert Korea ilyen, olyan, amolyan, holott egyikük sem volt még kint. -.- Tény, hogy ott is vannak rossz dolgok/emberek, de hol nincsenek?! És ahogy olvastam a blogodat, nem csak a jó oldalát mutattad be az országnak, aminek örültem is.
Na, mindegy... összegezve megérte végigolvasni a bejegyzést, mert végre látom, hogy van, aki reálisan látja a helyzetet. :)
VálaszTörlés
Válaszok
Timpa2013. augusztus 14. 7:26
Érdekes cikk, én is sokszor érzek így. Nagyon sokszor hiszik azt, hogy csak az ország pozitív részeit ismerjük, de ha tényleg érdekel a kultúra, akkor miért ne ismernénk a negatívat is?
-Kisregény veszély-
A kiköltözés pedig tényleg nehéz. Nővérem külföldön él a barátjával, és még a leveleket is máshogy kell megcímezni. De ha az ember úgy megy ki, hogy van ismertsége, meg igazi barátai, akikkel nem azért barátkozott össze, hogy kimehessen, akkor szerintem össze fog jönni. Szerintem neked össze fog jönni. :) Én ha ki is mennék, cserediákként mennék ki egy évre(egyetemistaként). Azért mert akkor van szállás, meg segítőkész emberek, stb.
Nekem még egy dolgot szoktak mondani arra a fiúismerőseim, hogy szeretem az ázsiai fiúkat:
- Ugye tudod, hogy elég kicsik odalent?
Jaaaaaaaaj bocsánat nagyon hosszú komment miatt, kitartás :3
VálaszTörlés
Válaszok
BakaChan2013. augusztus 14. 7:41
Látom neked is eleged lett ezekből a "tudálékos" emberekből. Én is szeretem, mikor eldöntik helyettem a dolgokat.:D
Amiben a leginkább egyet értek, az a Koreába való kiköltözés. És most megmondom az őszintét. Én is ki akarok oda költözni. De ennek több számos oka is van. Amikor még csak egy zöldfülű voltam "természetesen" legfőképp az idolok miatt akartam. De engem alapból vonzanak az idegen nyelvek, és hát lássuk be. Praktikusabb az adott országban megtanulni a nyelvet. De most már egyre több okom van rá. Talán a legelső az, hogy bizonyítani akarok. Hogy igenis képes vagyok elérni ezt meg azt. Másodszor, pedig a munkám miatt. (vagyis majd amit szeretnék csinálni:D) Egyik kint élő ismerősömtől tudom, hogy az angol tanárok általában keresettek. (lehet én leszek az, akit pont hogy nem fognak keresni, de ez már részlet kérdés. Vagy akár lehetnék tolmács is, ezáltal pedig megnyílik körülöttem a lehetőségek tárháza. Én amióta az eszemet tudom Kelet imádó vagyok, szóval szívesen ellaknék más helyeken is. (TaiPei, Shenzen, ShangHai, Hong Kong,HanOi
és Tokyo v. más városokban az adott országokból. *térkép elő, ha valaki nem tudja* )
DE mindemellett észben tartom a reális dolgokat is. Mint tudjuk a pénz beszél. De ha nem is lakhatok kint, egy kisebb kirándulást megengedhetek magamnak nem?:P
(Bocsánat elkalandoztam, de csak örülök, hogy végre van egy ugyanolyan "lény" a földön, aki képes normálisan látni a dolgokat, az én köreimben ez nem adatik meg xD)
Ja, és még valami. Aki tényleg csak az idolok miatt menne ki, én azokat inkább buzdítanám, hogy maradjanak a seggükön. Lássuk be, kiindulópontok nélkül ez egy igen buta, és gyerekes érv. Lehet kövezni, de sose szerettem az ilyen elvakult lelkivilágú egyéneket. A való világ sokkal kegyetlenebb, mint amilyennek tűnik. Főleg az 11-12 éves,de még meg merem kockáztatni az én korosztályomat is, ami pedig 16-17 év.
A divatdologra is rátérve egy kicsit, abban is egyet kell értenem. (mondjuk mindenben egyetértekxd)Főleg abban a részben, hogy nem mindenkinek áll jól, és erőlteti. Ne. Igaz, pont én mondom, akire pontosan ráillik a leírás. "Vékony, fehér és szép" (ne értsétek hogy az a "hű de szép" Hanem lássuk be, nézek ki valahogy. És pluszba meg van bennem az a plusz(nevezd ahogy akarod), amitől hasonlítok egy kicsit az ázsiaiakra. Szóval lényegében végképp befoghatnám:D. De attól, még hogy ilyen vagyok, senki sem mondta, hogy be fognak fogadni.
Szóval remélem, akik olvassák a cikket tényleg képesek magukra ismerni, mivel én szinte már csak az undorító "fanokat" látom, ami őszintén szólva elkeserít.
Ahogy az író is mondta, mindenki vegye észre az álom és a valóvilág közti különbséget. (ha más szavakkal is).
*bocsánat ha sokat írtam, esetleg valami értelmetlenˇˇ*
VálaszTörlés
Válaszok
RinkaChan2013. augusztus 14. 7:59
Szerintem nagyon jól látod a dolgot. Régen én is kicsit elvakultan gondoltam a kiköltözésre "én ott fogok élni....", de ma már (gondolom az éveknek köszönhetően) teljesen ésszerű elképzelésim vannak...nem kifejezetten az ott èlés lett a cél, csak hogy legalább járjak abban az országban mely igazán magával ragadott. A sok sok jövőbeni terv között persze a kint tanulás is szerepel, de ehhez nem a csodát várom hanem kemény munkával tervezem a megvalósítást. A szerelmeim megnevezést csakis egy csapatra használom (SuJu), de azt is csak azért mert imádok mindent és mindenkit becézgezti..és mivel ELF vagyok nekik ez a megnevezés jutott xP. Összeségében én is utálom amikor le próbálnak beszélni. Valahogy nincs ínyemre amikor megjósolják a jövőmet és szét próbálják zúzni az álmaim vagy inkább céljaim. Vagy amikor a reális véleményemet próbálják elferdíteni azzal, hogy csak a rossz dolgokat hangsúlyozzák. A plasztika emlegetésére/kritizálására pedig allergiás vagyok. Máshol nincsenek olyan emberek akik műtétek után szépültek meg..amig a jó ízlés határain belül marad az ember addig a plasztikai műtétekkel nincs semmi baj.
VálaszTörlés
Válaszok
juzo262013. augusztus 14. 8:02
Osztom az előző hozzászóló nézeteit Jó ez a cikk. Ha valakinek nem tettszik, hát akkor így járt.
Plasztikázás- Smink: elég csak a YT-n keresőbe beírni a kpop plastic sugery -t, máris kidob nem kevés oldalt. Vagy ha megnézzük a meghallgatáson készült videókat a mostani képeikkel. Smink: most végeztem a Family Outing első szériájával. Daesung, és GD arca is marha heges, mégis szeretjük őket, a zene miatt. Aki tükörbe néz, nem gondolhatja, hogy ennyi stressz, meg hajtás mellett is tökéletes a bőrük.
Zárkózottság: ha belegondolunk, hogy mennyi ideig elzárt ország volt Korea, Japán (Sógun c sorozat), akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy furán néznek az európai emberre és bizalmatlanok velük. Én a mai napig picit meglepődön, ha egy kínaival futok össze a városban.
Még egyszer: a negatív kritikával ne is törődj, mi örülünk a cikkednek :)
VálaszTörlés
Válaszok
Minnie2013. augusztus 14. 8:04
Sajnos én is találkoztam már olyan emberrel,aki rettentő elfogult volt az országgal és az ott élő emberekkel,amit szerintem nem szabad. Az élet sehol sem habos torta... Álmodozni jó!!!Én még 25 évesen is azt mondom,hogy kell egy olyan "hobbi",egy olyan saját kis világ,amibe a szürke hétköznapokból átugrunk és kikapcsolódunk.Ebben semmi rossz nincs,míg az ember reálisan tudja megítélni a dolgokat és tudja mik a korlátai,mert bizony valóban nehéz egy magyar embernek boldogulni Koreában és talán ha belegondolunk olyan embereknek,akik egyáltalán nem Korea fanok,hamarabb sikerül kijutni,mint az arról álmodozó embereknek. Az Ázsia szeretet hamar el tudja rabolni az embert és sajnos hamar bele is éli magát az ember dolgokba,ha túlzottan van benne naivitás. (bocsánat a kifejezésért.)Én személy szerint nem szeretem,ha azokat bántják akiket én szeretek.Igen,én is szeretem a biasom,felnézek rá,hogy fiatalabb tőlem és mennyi mindent lerakott az asztalra és hogy milyen kitartóan dolgozik,holott tudom sok idolnak a gatyája teli van a sok őrült fannal. Mert valljuk be sokszor esnek túlzásba a rajongók... Miért ne szerethetném Koreát csak azért,mert tetszik a kultúra és érdekel vagy egyszerűen csak szeretem a k-popot és kész!Nekem is mindig azt mondják,hogy szokjak le a "kínai" emberek rajzolásáról,mert Európai embert kellene rajzolnom. De miért? Miért szokjak le egy olyan dologról,ami örömet okoz? Miért rajzoljam le Selenát,ha én HimChant akarom? Én csak azt teszem,ami jól esik és eszem ágában nincs róla leszokni. Persze lehet 5 év múlva már nem leszek ennyire lelkes,de az élet sodor minket folyamatosan és én úgy gondolom,hogy nem véletlenül sodorta az életembe a k-popot. :) Ha majd nem lesz a mindennapjaim része,biztos vagyok benne,hogy mosolyogva,boldogan fogok visszagondolni kpopperes időszakomra. Mert bizony a k-pop örömet ad és bátorít és van hová elbújnom,ha nem akarok hallani a problémákról,de tudom,hogy a felszín alatt az élet sokkal keményebb,mint a rózsaszín vattacukor,amibe néha beleképzeljük magunkat,de az a lényeg,hogy reálisan tekintsünk a jövőre! Szóval üzenem minden Ázsia szeretőnek: Tedd azt mindig,amit szeretnél,DE LÁSD A VILÁGOT!

Bocsánat,hogy így megosztottam a gondolataimat,de valahogy ez ki akart jönni. >.<
VálaszTörlés
Válaszok
K. A. 2013. augusztus 14. 8:07
Nos, először is Viki, r e s p e c t♥ imádom ezt a cikket, komolyan!:) És igen, valóban van egy - pár rész, ami nem tetszik (tulajdonképpen egy, esetleg kettő, ha jól számolom), de a többivel mind, teljesen egyetértek.
Amivel nem értettem egyet, az a munka keresés volt. Jó, ez csak egy példa lesz a sokból és lehet, hogy ritka eset az, amit most mondani fogok. Nos, apukám egyik volt iskola, vagy munkatársa (már nem igen emlékszem rá, de szerintem most egyáltalán nem ez a lényeg), itt valahogyan, hogy is mondjam, megunta magát (igen, itt Magyarországon) és kiment Koreába, hogy ott dolgozhasson valamit. Természetesen nagyon nehezen ment neki először és egyáltalán nem volt könnyű, de valahogyan kiismerte magát és munkát talált. Hogy mit? Nos, elment a koreai Disney Land - be, felvették Miki egérnek (igen, ez így első olvasásra vicces lehet és nekünk furcsa, de tényleg így törtét) és ott köszöntgetett a látogatóknak és annyit mondott, hogy "Annyeong - haseyo!". Két évig ezt csinálta, addig megismerte a kultúrát és utána mit tett? Egyáltalán nem tért vissza a mi országunkba, hanem elment tolmácsnak egy Suzuki autógyárhoz.:)
Amúgy teljesen egyet értek veled ezen kívül, bár nem tudom, elmerem képzelni, hogy ez egy ritka dolog, amit én most mondtam.:)
Viszont arra térve, hogy valaki szerelmes lesz egy idol-ba, az nekem is furcsa és hihetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy lenézem, vagy valami. Elmondom neki, amit gondolok. De ez szerintem részben attól függ, hogy az az xy személy mennyire küzd az álmáért. Mennyire szeretne azzal az xx személlyel találkozni, de közben pedig azzal is tisztában kell lennie az embernek, hogy például Bang Yongguk valójában nem olyan, mint a BAP Yongguk - ja. És mint, ahogy mondtad (és teljesen egyetértek azzal), mi teljesen másnak látjuk őket, mint a bandatagok.
Hát, bevallom őszintén, szeretem Koreát, a kultúrájukat, de nem ez a valódi álmom, hogy kijussak, vagy sem. Jó, egyszer látom, elég lesz, de szerintem NEM BÍRNÁM, hiszen ott akkora nyomás van! Én meg azért egy kicsit visszahúzódó vagyok, szerény, félek, hogy elítélnek, szeretetéhes és nem igen kitartó, de mégis elszánt. Bár, az én álmom, csak annyi, hogy valamit adjak az embereknek (vagy valami olyan írást, ami készteti az embereket valamire, vagy szeretetet. Konkrétan író, vagy ápolónő szeretnék lenni, bár az előbbit azt jobban szeretném megvalósítani.) és van egy másik, ami nekem nagyon fontos lenne: átölelni egy általam nagyon kedvelt idol-t.:') Lehet, hogy az utóbbi lehetetlen, lehet, hogy az előbbi is, de hiszek az álmaimban, magamban, hogy elfogom érni ezeket a vágyakat!:)
És köszönöm a cikket, amit írtál, hatalmas R E S P E C T♥ tényleg:)
VálaszTörlés
Válaszok
DaMo2013. augusztus 14. 8:39
Szia! Csak most tévedtem ide. :)
Egyetértek veled, valamilyen tekintetben. Sok igazság van benne. De számomra kicsit szájbarágós lett (lehet, csak nekem... túlságosan realista vagyok. Meg valakinek erre van szüksége, hogy végre rájöjjön a dolgokra). Amúgy minden gondolatra azt mondom, hogy jogos. De ezt nem csak Koreáról lehet elmondani. Ugyanúgy vonatkoznak ilyenek Angliára, Franciaországra, talán még Erdélyre is (pedig ott van színtiszta magyar népesség).
Plasztika, meleg? Mit nem mondanak. Ismerek MAGYAR melegeket is, olyat is aki plasztikázott. Közlekedés: ötven fős csoportban is majdnem ütöttek el. Akkor meg.
"Ja igen és ami még hozzá jön a rondához az az, hogy alacsonyak." - "A koreaiaknak az szép ami vékony, fehér és hibátlan..." Nos, ezen a két bejegyzésen jót nevettem (nem azért, mert hülyeség). Vicces, amikor az emberek azt hiszik, hogy mert egy más a kinézet, akkor UFÓk. Engem akkor is UFÓnak néznek, amikor úgy próbálok viselkedni, mint az "átlag". Ugyanis az "átlag" csak annyit tesz, hogy mindenki által elfogadott. Magyarországon ez kb. a 165-170 cm maga, barna hajú, barna bőrű lányok. A szem szín nem nagyon téma. Ehhez képest én itt vagyok tök szőkén (eredeti), 156 centis magassággal, küzdve azért, hogy a 45 kilót elérjem (és még azért is szarul érzem magam, mert azt mondták 50 kiló alatt nem adhatok vért), ráadásként hófehér bőrrel. Nah, akkor biztos, hogy ázsiára hajazom. Anyámtyúkja borogass!
Najó, elkanyarodtam. Tehát egyetértek veled! Én főként azt nem értem, hogy miért nem lehet azt elfogadni, hogy mindenkinek (személyesen önmagának) az a normális, amit annak tart, és amit az elvei elfogadnak.
Nah ennyi. :) Amúgy aszem többször látogatok ide. Én amolyan újfan vagyok. Japánnal előbb ismerkedtem (olyan 10 éve), Korea csak pár éves nálam.
További szép napot! :D
(Ha valamit hülyén fogalmaztam, vagy elírtam, akkor bocsi, de eléggé - olykor már elviselhetetlenül - figyelemzavaros vagyok. XD)
VálaszTörlés
Válaszok
Dalma2013. augusztus 14. 10:12
Huh, amikor megláttam ezt a bejegyzést, el sem lehetett távolítani a gép elől, addig amíg el nem olvastam. Valami fantasztikus időérzéked van, pont tegnap kíváncsiságból rákerestem az elte korea szakára (én is szeretek álmodozni :D), azért mert én az idegenforgalomba szeretnék mozogni, és jelenleg olyan szakközépbe járok, ahol ha végzek lesz legalább három szakmám és két nyelvvizsgám (enélkül el sem megyek onnan, mert fizetünk érte eleget és szenvedek az utazással is...) Nagyon elkanyarodtam az eredeti mondandómtól, bocsi. Szóval rákerestem, és kidobott nekem egy gyakorikédések.hu-s oldalt, ahol valaki érdeklődött milyen szakmát kellene szereznie, hogy Koreában éljen. Három oldalon egy szép kis veszekedés bontakozott ki, ahol választ adó fél kerek perec megmondta a kérdezőnek, hogy felejtse el, kizárt, hogy itt megéljen (valószínű a válaszoló eleve kint élt) és ott fújolta az országot, ahol tudta. Igazából mindkettőnek igazat adtam, hiszen ha valaki kényszerből (munka, család, stb.) van kint, abban semmi jó sincs. Én is pufognék, ha kitelepítenének az USA-ba... speciel semmi extrát nem látok benne, szívesen elutazok oda, ha majd egyszer megtehetem, de eszem ágában sincs ott élni, pedig rengeteg embertől hallom, hogy ő sehol máshol, csak ott.
Nekem is van egy olyan álmom, hogy az idegenforgalom kapcsán (esetleg, ezen belül Ázsiára, vagy Koreára specializálódott cégnél dolgozni) kijutni és kint élni egy pár évet, de tisztában vagyok vele, hogy óriási szerencsémnek kell lennie, viszont szeretek erre gondolni, hogyha valami épp nehéz, hogy mindezt azért teszem, hogy kijuthassak, holott nagyobb az esélye annak, hogy az életben nem fogok odautazni, ellenben eszem ágában sincs bárkit lebeszélni az álmairól, vagy céljairól. Nagyon tudok haragudni az ilyen emberekre, akik a saját negatív tapasztalataik miatt, amolyan "ha nekem nem jó, másnak se legyen" elven még csak nem is állítanak teljesen igazat. Bevallom a legelső tapasztalatom nekem is negatív volt, amikor megpróbáltam egy koreai lánnyal beszélni, mert figyelmen kívül hagyott, és nem válaszolt, de egy pillanatig sem hiszem, hogy mindegyikük ilyen lenne. Ritka gyáva egy lány vagyok, ha kapcsolat teremtésről van szó, azonban eszemben sincs feladni. :D
Na, befejezem a szövegelést, mert igazából mindent elmondtak már előttem, nem akarom ismételni őket.

Amúgy, ha a méretekről van szó, akkor én jól benéztem, mert 182 cm magas vagyok, szóval még arra is van esély, hogy kilátónak néznek, de egyébként vannak magasak is, fogalmam sincs honnan szedték ezt, hogy mindenki alacsony... szerintem sok magas is van. :D
VálaszTörlés
Válaszok
Park Il-Joon2013. augusztus 14. 10:23
Nagyon jó a bejegyzésed, egyetértek én is mindennel. :)
Leginkább azt mondanám én is, hogy a világon minden egyes országnak megvan a maga sajátossága, szépsége. És egy-egy ország valamiért jobban megfog bennünket, jobban vonz bennünket - mint pl. minket Korea. Ugyanígy biztos vagyok benne hogy léteznek olyan emberek is, akik pl. Oroszországért rajonganak így, vagy bármi más országért (csak talán kevesebben, mint akik Koreáért). Minden egyes országnak vannak pozitív és negatív dolgai is, amiket minden normális ember tudomásul vesz. Még mi is, akik odavagyunk pl. Koreáért, teljesen tisztában vagyunk vele hogy ott sem minden habos torta.

Beindítottad a fantáziámat ezzel a kint éléses témával, szerintem én is írok végre a blogomba, mivel már jó régóta nem volt ötletem mit is írjak Oo
Én csak egy ilyen véleményszóró blog vagyok, a tiéd sokkal hasznosabb infókat tartalmaz, de ha van kedved akkor majd olvasd el, most nem írnék ide regényt, ott kifejtem bővebben a véleményemet :)
VálaszTörlés
Válaszok
Unknown2013. augusztus 14. 12:30
Szia! Teljesen egyetértek amit írtál. Hát igen én sem vagyok kivétel hogy eljátszok a gondolottal majd kinn élek és akkor majd minden tökéletes. DE HISZEK BENNE HOGY MINDEN VALÓRA VÁLIK! ÉS TÉNYLEG CSAK AZÉRT BARÁTKOZNI KOREAIVAL MERT KOREI MEG MERT SEGIT KIJUTNI EZT NEM ÉRTEM HOGY VANNAK ILYENEK HOGY CSAK AZÉRT. ÉS NAGYON JÓ HOGY EZEKET MIND MIND LEÍRTAD LEGALÁBB TÖBBEN TISZTÁBA LETTEK A DOLGOKKAL :-)
VálaszTörlés
Válaszok
N. Bea2013. augusztus 15. 8:27
Szia! :)
Én még zöldfülűnek számítok a Kpop és Korea világában, de azért már tudok egy keveset és ezelőtt elég sokat foglalkoztam már a keleti kultúrával (pontosabban Japánnal) de nem mondhatom azt hogy szakértő lennék benne, de azt állítom, hogy nem áll tőlem messze. ^^ És hála neked sok információval gazdagodtam amiért hálás vagyok neked! Plusz, szerintem igazad van. Én egyébként is igen sokat fantáziálgatok és álmodozom, de tudom, hogy mire telik tőlem és mire nem. Tudom, hogy nem mindenkinek ilyen egyszerű, de azért vannak határok. Viszont nagyon is sokat köszönhetek a "fanságomnak". Egyébként olyan ember vagyok, aki hamar beleun a dolgokba, sajnos, de remélem ebbe nem fogok. Nagyon sok motivációt ad nekem ez a...rajongás (legalábbis az enyhe formája) :) Az én környezetemben is vannak antirajongók, de én úgy vagyok vele, hogy nem jutunk előre ha csak a saját véleményünket bizonygatjuk, így inkább hagyom és elfogadom. ^^ Mást nem is tehetek... XD (egyébként ha a nevem alatt két komment is is megjelenne csak az egyiket vedd figyelembe, mivel a technika ördöge ismét rám szállt és nem adja meg nekem az igazat így ő dönti el mit fogad el és jelenít meg XD)
VálaszTörlés
Válaszok
Asami-Nana-Fansub2013. augusztus 17. 8:12
Szia.:)
Először is minden cikkedet elolvastam már, és nagyon hasznosak voltak számomra. Köszi.
Én is már 5 éve benne vagyok a Korea Japán szeretetben, de még soha nem voltam olyan hogy szerelmes voltam egy idolba. 0% az esély hogy bármi kapcsolat legyen vele. Utálom amikor valaki teljesen kisajátít magának idolt, és ha én is mondok róla olyat hogy de helyes pl akkor rámförmed. Hasonlóak a zaklató fanokhoz. Első években én is azt gondoltam hogy júj majd ázsiai pasim lesz, de aztán egy hónap után meg is változott a gondolkodásom. Koreában is max fél évig szeretnék kint lenni, pl ha lenne kisgyerekem akkor biztosan nem engedném ott oktatásban részesülni, mert már az is felidegesít amit most kitalált ez a Hofmann Rózsa Mo-n is hogy délután négy, na ott meg estig.>.< Amúgy mindennel egyetértek amit leírtál:)
Na meg a divatfanok azok a legidegesítőbbek, az osztályomban is vannak koreai fanok, de egyszerűen utálom őket, mert egyszerűen visonganak meg fújják a hülyeségüket még Yesungot és Jézángnak ejtik amikor kijavítottam akkor is nem úgy van. Meg nem szeretem hogy itthon is egyre jobban terjed, újságban, meg a tvben is pl tegnap előtt PSY-t és I'm The Bestet hallottam egy videó alatt.
Én is a koreai szakot megpróbálom majd az ELTE-n de csak mert tolmács szeretnék lenni, és a barátnőmmel megbeszéltük hogy egy Egyetemre/ Főiskolára fogunk járni gimnázium után is.
Koreában maga a kultúra az ételek, a zene, a doramák, és a táj ragadott meg, és most nem csak Szöulra gondolok.

Remélem nem haragszol meg a nyers véleményem a miatt meg a hosszúság miatt. És ennyi tudással a hátad mögött biztosan ki fogsz jutni:)
VálaszTörlés
Válaszok
Lynx Hong2013. augusztus 18. 8:43
A hozzászólásokat ugyan nem olvastam végig xD de nagyon tetszik amiket leírtál... Van benne értelem és nem csak az a félrevezető rizsa amit máshol lehet olvasni. Tetszik és megérte elolvasni mert gazdagodtam új információval is és megerősítést kaptam jó néhány tényben. Hálás vagyok (akárkinek is), hogy ráakadtam a blogodra (:
VálaszTörlés
Válaszok
aldebaran-gamma2013. augusztus 19. 7:54
Nagyon jó poszt, és ebből egyértelműen látszik, hogy a fangörlködés ellenére, már töltöttél annyit az ország és a kultúra tanulmányozásával (vagyis tényleg őszintén érdekel), hogy nem csak a szépet, meg a rózsaszínű, unikornis alakú, csillogós vattacukrot lásd belőle. Hm, mintha sok olyan lehetetlen álmodozó lenne, mint én. :) Attól függetlenül, hogy tudom azt, amiket fentebb írtál. Egyébként érdekes módon (és ezt most nem azért, mert ezért, vagy azért a színészért, vagy együttesért rajongok, ez még sokkal előbb történt) a hihetetlen kulturális különbségek ellenére mentalitásban, meg több gondolati síkon őket érzem hozzánk, magyarokhoz a legközelebb állónak. Néha olyan ismerős érzés fog el, amikor látok egy szitut, mintha itt történne az orrom előtt, az ismerőseimmel. Hajrá!
VálaszTörlés
Válaszok
Névtelen2013. augusztus 20. 10:32
Szia Viktória!
Azt hiszem a 42 évemmel én vagyok itt a legöregebb és az élő bizonyíték, hogy nem csak a fiatal kislányok azok, akiket elvarázsolt Korea, az ország, a kultúra, és nem utolsó sorban a k-pop. Félreértés ne essék! Boldog házasságban élek, nem pótlékként kell, de a lányomat, aki 19 éves, már teljesen megfertőztem, és már a férjem sem morog, ha nem kapcsolom át az autóban a CD-t rádióra. A B.A.P miatt jutottam el a blogodra, és a férjem is az ő zenéjüket kezdte megkedvelni (csak nem tudja összeegyeztetni a zenéjüket a külsejükkel.)
Nagyon tetszett a fenti írásod. Én is a falra tudnék mászni, amikor valaki olyasmiről mond véleményt, amit nem is ismer. És most mindegy, hogy Koreáról, vagy bármi másról beszélünk.
Egyébként az ázsiai emberek nem is annyira mások mint mi. Tapasztalatból beszélek. Az unokatesómék már többször fogadtak cserediákot egy tanévre Thai-földről és Japánból. Mindegyikük nagyon gyorsan beilleszkedett az iskolába és a családba is, a magyar konyhát például kifejezetten szerették. Sajnos Korea nincs kapcsolatban egy szervezettel sem, ezért oda nem lehet cserediákként kijutni. Ezt onnan tudom, mert amikor az unokatesómat is megfertőztem a sorozat mániámmal, kitalálta, hogy legközelebb onnan fogadnak gyereket, de sajnos nincs rá lehetőség.
Ahhoz, hogy valaki diplomataként külképviseleten dolgozzon vagy nagyon közel kell ülnie az éppen aktuális kormánypárthoz, vagy el kell végezni a Nemzetbiztonsági egyetemet. 430 pont volt a minimális két éve, amikor az unokahúgom oda jelentkezett és a civil szak fizetős. Nagyon nehéz bejutni iszonyú sok munka, de nem lehetetlen és szerinte megérte.
Azt hiszem elég álszent dolog azt hibaként felhozni a koreaiakra, hogy mindenük a szépség, a külsőségek. Igenis a nyugati kultúrákban is az tud igazán érvényesülni, akinek megnyerő a külseje, csak ezt felénk nem illik kimondani. Ott meg nyíltan vállalják. Egyetlen problémát látok csak, azt, hogy a szépségideáljuk (fehér bőr, nagy kerek szem, szív alakú arc) rettentő messze áll a genetikai örökségüktől.Persze gondolom vannak olyanok, akik ilyennek születnek, de ha megnézed a különböző rajongói találkozókat, vagy dokumentum filmeket nagyon kevesen. Viszont amikor a főnököm az USA-ban volt azt mesélte, hogy csak annyi szép nő van amerikában amennyit a filmekben látsz, mert az utcán egy sincs.
Egyébként jelenleg Makón, ahol élek, egy diákfilmes találkozó van, amin több nemzet mellett koreai egyetemisták is részt vesznek. Tegnap este elmentek bulizni egy helyi szórakozóhelyre, úgyhogy a lányom a barátaival megismerkedett egy Tae Young nevű sráccal, és egész este együtt buliztak. Érdekes, hogy csak a koreai fiatalok mentek el kb. 15-en. A lányom azt mondta, hogy mindenki nagyon pozitívan fogadta őket, úgyhogy nem is együtt szórakoztak, hanem elvegyültek a magyarok között. Szerinte egyáltalán nem voltak távolságtartók, hanem kifejezetten nyitottak és kedvesek.
Na ez tényleg jó hosszúra sikeredett, és még nem is írtam le mindent. Remélem nem untattalak.
VálaszTörlés
Válaszok
Lori2013. augusztus 22. 6:26
Szia!:D
Kezdjük ott, hogy imádom a blogodat! Nagyon sok mindent megtudtam Koreáról és az ott élő emberekről. Köszönöm a lehetőséget! :3
A cikkhez csak annyit írnék, hogy teljesen egyetértek! Nagyon sok ember ( és sajnos sok barátom is ) próbál lebeszélni a "Korea-imádatról", úgy, hogy kb. semmit sem tudnak róla. Persze tudom, én sem tudok mindent, de még mindig többet, mint ők. Mindenki tudatlanul kezdi, én is úgy kezdtem. Viszont én nem okoskodtam róla.
Én már eléggé helyretettem magamban ezt a "kiköltözök Koreába-dolgot", persze még mindig szeretnék kijutni, de melyik Korea-fan nem? :D De ez így van akkor is, ha másik országról van szó.
Egyébként az én észrevételeim szerint ez a fajta zárkózottság nem csak a koreaiaknál jelentkezik. Egyik osztálytársam Spanyolországban szeretne kinn élni, őt persze nem akarják lebeszélni róla. Valahogy az emberek többsége nem képes elfogadni Ázsiát. Az én kérdésem: akkor mondjuk Amerikát hogy fogadják el? ( Oké tudom, Amerika más tészta, az angol nyelv meg a kinézet, meg az ilyen dolgok miatt, de akkor is! )
A kinézetre visszatérve, ez a plasztikás dolog is mekkora hülyeség. Tudom vannak olyanok, akik plasztikáztattak, de hol nem? Még mindig jobban (és természetesebben) néznek ki, mint Nicki Minaj.... (bocsi, ha valaki szereti, én sem utálom, nem azért írtam:3)
És igen, a fehér bőr, a magasság meg a vékonyság... most mit mondjak 165 cm-rel és kreol bőrrel? :D Meg vagyok áldva:DD
És még annyit hozzáfűznék, hogy nem beszéltem még sok koreaival, de akikkel igen, azok nyitottak, kedvesek és nagyon őszinték. Tényleg ki kell ismerni őket, de nekem megérte, mert jót szoktam beszélgetni velük.
Hú, bocsika a hosszabb komment miatt, de jó, hogy valakivel egyet tudok érteni! :D
VálaszTörlés
Válaszok
Dettumi2013. augusztus 25. 17:44
Szia!
Előre is szeretnék elnézést kérni, nagyon hosszú levelet írtam, így csak két részletben tudom betenni.

Sajnos én folyton csak a negatív kritikákat kapom ezzel kapcsolatban, pedig még csak fangörcsökben sem szoktam kikötni, kinőttem már abból a korból. 23 éves leszek mindjárt, és valóban, tinédzser éveimben még én is fanoltam rendesen az idolokat, különösen a TVXQ-t, de azok az idők már lecsengtek. Én egy koreai dorama miatt(Goong) kerültem közelebb Koreához, az volt az első koreai sorozat, amit láttam, mai napig az is maradt a nagy kedvencem. :)
Előtte inkább Japánt és Tajvant fanoltam. Még mindig érdekel mindhárom kultúra, az egyetemen japánt és mandarint tanultam, mert koreaira nem volt lehetőségem, azt autodidakta módon kezdtem el tanulni. Egy képzés indult a városomban, de elég drága volt, sajna nem volt rá pénzem, viszont ami késik, nem múlik. Manapság azt veszem észre magamon, hogy nem is a kpop miatt, hanem inkább a kultúrájuk miatt szeretem őket. Mert tény, hogy a média mást közvetít, de ez mindenhol így van széles e világon. Én például KBSworld-ön meg szoktam nézni a koreai híreket, mert érdekel, mi van arrafelé, és mennyire durva a jelenlegi helyzet Észak-Koreával. Hozzátenném, ez az a téma, amit még egy "vegyük el a kedvét mindenkinek Koreától" blogbejegyzésben sem olvastam, pedig a folyamatos konfrontáció a két állam között, és a háborús felkészültség kemény visszatartó erővel bírnának azon kemény fanok számára, akik virágos, habos-babos rózsaszín buborékban élnek Koreával kapcsolatban. Egyébként mostanában már Thaiföld-del is szemezek, gyönyörű kultúrájuk van, csodaszép helyeik. Szóval itt van 4 ország, ahová szívesen ellátogatnék. Régebben én is arról ábrándoztam, hogy én márpedig ki fogok költözni valamelyik országba és ott fogok élni. És majd ott megtalálom az igazit. De ahogy felnő az ember, rájön, hogy mindez csak vágyálom, főleg, hogy nem terem minden a fán, nem repül a sült galamb az ember szájába ott sem, ahogy itthon sem. Még mostanában is eszembe jut néha, el-elvétve, hogy milyen jó lenne kint nyitni egy cukrászdát és megismertetni a koreaiakkal a finom, hazai édességeket. De annak a valószínűsége, hogy én cukrászdát nyitok mondjuk Seoulban vagy Busanban vagy Jejuban, annak 0,000001 % az esélye, hacsak nem szakad rám a bank és Fortuna nem lesz belém szerelmes. :D
Rájöttem, hogy először azért szét kellene nézni, hogy milyen munkalehetőségek vannak pl. a magyarok számára. Szerencsére van kint Magyar Konzulátus, de most nem támaszkodhat rájuk az ember. :D
Először kimennék mondjuk egy nyaralás erejéig, tapasztalatot gyűjtenék az ottani életről, munkalehetőségekről, stb. Tehát nem csak azért mennék ki nyaralás címszóval, hogy Jejun megnézzem a Teddy maci múzeumot vagy a szexparkot és az egyéb látványosságokat, látnivalókat, bár ez is a terveim között szerepel. :D
VálaszTörlés
Válaszok
Dettumi2013. augusztus 25. 17:45
A levelem második fele:

A koreai szexideálozás meg már rég nem érdekel, én nem változnék meg senki kedvéért sem. Igaz, hófehér a bőröm, mert nagyon érzékeny és nem is nagyon tudok lebarnulni. Kékeszöld szemem van és eredetileg sötétszőke hajam, most szőkés-vöröses vagy más néven strawberry színű, de nem vagyok magas a kemény 160 centimmel, nincsenek hosszú lábaim(viszont szépek a tánctól és a sportolástól :)) és nem vagyok 40 kiló vasággyal. Nagy mellekkel rendelkezem, az tény, de duci vagyok. Szóval fogalmam sincs mennyire jönnék be a koreai srácoknak, de számomra már rég nem ez a lényeg. Sokan mondták nekem, hogy sok udvarlóm lenne kint, mások szerint meg megszólnának az alakom miatt. Nem mindegy? Tisztában vagyok vele, hogy a koreaiaknál nem tabu a súlytéma, felhozzák, ha akarod ha nem. Megjegyzést tesznek az alakodra, hogy most felhíztál pár kilót, le kéne adnod, nem tűnsz túl egészségesnek, kerekebb lett az arcod, stb. De ezt nem azért teszik, mert bántani akarnak, csak ők jobban törődnek a másikkal. Persze idegenekkel szemben nem ennyire nyíltak, ahhoz meg kell lenni egy adott ismeretségi időnek és szintnek. Én személy szerint nem hiszem, hogy a súlyfeleslegem miatt néznének ki az országból. Az tényleg nagyon durva lenne.
Egyébként nagyon érdekes, ahogy Ázsiával bánnak itthon. Nagyon irritáló tud lenni számomra, hogy sokaknak minden ázsiai egyszerűen csak "kínai" vagy "csingcsángcsung". Ez rendesen fel szokta cseszni az agyamat, mert az oké, hogy nem ismeri fel, milyen nemzetiségű az illető, én se minden esetben jövök rá azonnal, első pillantásra, de azért ne kínaizzunk már le mindenkit, könyörgöm! Ez kb olyan, mintha minden európai csak angol lenne. Még mi lennénk megsértve, ha például lerománoznának, leszlovákoznának bennünket. Mert valljuk be, nagyon sok hatalmas magyar öntudattal rendelkező személy él kis országunkban. A másik meg, amit már egy fentebbi kommentben olvastam, az a "Tudod, hogy nekik kicsi a szerszámuk?" Szó mi szó, én is vonzódom az ázsiai férfiakhoz(de hozzátenném, nem csak hozzájuk), mert egyszerűen úgy vonz engem a mandula vágású szem, mint méhet a méz. Életem második nagy szerelme(7 évesen!) is úgy nézett ki, mint egy ázsiai félvér, pedig nem volt az. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a másik nagy általánosítás, amitől a falnak megyek. Egyrészt nem mindegy annak az embernek, aki ezt a szöveget nyomja be? Nem vele fog együtt hálni a férfi jobb esetben. Másrészt tény, hogy nem rendelkezik mindegyik hatalmas szerszámmal, de ez az evolúcióra vezethető vissza. Csak hasonlítsunk össze egy ázsiai nőt mondjuk egy néger vagy egy europid nővel. Teljesen más az anatómiájuk, az ázsiaiak törékenyebbek, apróbbak, kisebb a medencéjük is. Ezek után mindenki el tudja képzelni, hogy a sors inkább volt kegyes hozzájuk, mint mondjuk a férfiakhoz. De pl. ez nem volt olyan szembetűnő egészen a multikulturalizmus kialakulásáig. Viszont a kivételek mindig erősítik a szabályt, láttam én már karón varjút. :D
Bár nem hinném, hogy egy normális nő f*rokméret alapján választ magának párt. Én legalábbis nem ezzel megyek neki az első randinak(legyen ázsiai vagy európai a partnerem), hogy bocsi, de le a gatyát, hagy lessem már meg, hogy méretben jó vagy e. Nonszensz :D
Valamit még szerintem le akartam írni, de már nem emlékszem rá, annyi minden kavargott a fejemben hirtelen a bejegyzéssel kapcsolatban. Zárszóként még annyit hozzátennék, hogy minden egyes nemzetnek megvannak a maguk szokásai, furcsaságai, de ha az emberek kicsit is nyitottabbak lennének más kultúrák, nyelvek felé, már nem lennének ennyire szélsőségesek a kultúrák közötti kilengések. (Álmodj királylány! :D)

Szokola: A makói találkozóról tudtam, de sajnos nem tudtam részt venni rajta, pedig szívesen elmentem volna. Érdekesnek tűnt, főleg, hogy filmes szakra jártam gimnáziumban, így nem csak a kulturális, de a filmes része is érdekelt volna. :)
VálaszTörlés
Válaszok